Ciszterci lelkiség

Drágakövekkel ékes lámpákkal díszítjük a templomainkat. Ám hiúságok hiúsága! Az egyház ragyog az épületeiben, de meghal a szegény emberek lelkében… Az Istenre kérlek titeket, hát nem szégyellitek magatokat mindezért? De legalább a kiadások miatt szégyenkeznétek!

Higgy annak, aki megtapasztalta, többet találsz az erdőkben, mint a könyveidben. Az erdők és a kavicsok sokkal többre tanítanak meg, mint a tudós mesterek.

Őrizzük meg mindenben a szív egyszerűségét, mert akkor tesszük igazán a jót.

Egyszerű az, ami mentes a fölösleges sallangoktól, felszínes külsőségektől, pazarlástól, a figyelmet a lényegről elterelő szemfényvesztéstől. Az egyszerű az természetes, és ezáltal közelebb visz a természethez, a teremtett világhoz. Nem gesztusokban és látszatokban gondolkodik, hanem őszinte, letisztult emberi kapcsolatokban és istenkapcsolatban.

Vágyjuk a rendszeres, becsületes önmagunkra tekintést és korrekciót, hogy visszatérjünk „saját helyünkre”, ahol a végtelen szeretet mindent megújít.

Hogy is volt az – kérded –, amikor elhagytál engem? Azt hiszem, hogy nem lábaim lépteivel, hanem szívem késztetése által történt. Nélküled akartam magamat birtokolni, végül veled együtt magamat is elveszítettem. Így lettem terhe önmagamnak. Felkelek hát és Atyámhoz megyek, s azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened (Lk 15,18).

Családias az, ahol otthon tudom magam érezni. Ahol személynek tekintjük egymást, és nem eszköznek, vagy a tömeg egy arctalan elemének. Ahol minél kevesebb szerepet kell játszanom, minél inkább bízhatok a másikban, minél inkább önmagam lehetek. Ahol meg merünk nyílni egymás előtt, ahol a hibáinkat sem kell rejtegetnünk. Ahol segítjük egymást, és számíthatunk egymásra.

Az egymást gazdagító különbözőséget a mindent összefogó és éltető Szeretet formálja eggyé.

A mindenható Isten szeretetteljes gondoskodással fordul felénk úgy, hogy mindannyiunknak szüksége legyen a másikra. Azért, hogy ami belőlem hiányzik, de a másikban megvan, az az enyém is legyen. Így gondoskodik az Úr az alázatról, így gyarapszik a szeretet, s így valósul meg az egység.

Nem tudom belátni; hogyan lehet azt mondani valakiről, hogy él, mikor nem szereti azokat, akik környezetében vannak.

Szeretek, mert szeretek; szeretek, hogy szeressek.

A Közösség azt jelenti, hogy együtt többek vagyunk, mint külön-külön. Tapasztalatot jelent arról, hogy összetartozunk. Hogy számíthatunk egymásra, egymás segítségére, a közös örömre, és a nehézségben, szomorúságban az együttérzésre, megértésre, egymás mellett állásra. Vannak közös céljaink, közös ünnepeink, szokásaink, tudunk együtt nevetni, de együtt sírni is.

Isten megismeréséhez önmagad megismerése a lépcsőfok.

Ó Isten képmása, fontold meg nagyságodat, ragyogjon benne Alkotód képe. Egész magadat vesd bele önmagadnak és annak megismerésébe, akinek képmása vagy.

A bennünk élő Fényt a világosság gyermekeiként adjuk tovább, úgy, hogy ne tudja elhomályosítani a világ sötétsége.

Vegyétek észre: szemetekhez alkalmazkodott az örök világosság. Fedezzétek fel a fényt a földi lámpában, a napot a felhőkben, Istent az emberben. Vegyétek észre a gyenge cserépedényben – testetekben – az örök világosság fényességét és dicsőségének ragyogását.

Úton vagyunk, vagyis haladunk, van iránya, célja a napjainknak, az életünknek. Szeretnénk egyre közelebb kerülni a saját lényegünkhöz, az önismeretünkhöz, a kibontakozásunkhoz, a szeretni tudáshoz és Istenhez, aki mindennek a forrása, társa, ihletője és segítője, sőt, maga a cél.

A ciszterci gimnáziumok is kísérletet tehetnek arra, hogy a világ (ugar) egy kis részét megműveljék, és a rábízottakat a veszélyektől, káros hatásoktól megvédve a keresztény/ciszterci értékek átadásával kibontakoztassák.

Az élet minden területén legyen jelen a józan mérték.

Ez az az erény, amely megóv bennünket mindenféle rossz mámortól, hogy semmiben sem túlzással, hanem mértékkel és megkülönböztetéssel cselekedjünk.

Az erények nem mások, mint rendezett érzelmek.

A megművelés mindaz, ami a növekedést segíti. Táplálás, gyomlálás, óvás, metszés, tisztítás, gyógyítás, szeretgetés. Egy iskolában, egy közösségben és egy lelki szolgálatban az ember, a gyermek, a fiatal növekedését, kibontakozását, gazdagodását, és gyümölcstermő képességének serkentését törekszünk elősegíteni.

Az első ajándék, amit Istentől kapunk, önmagunk vagyunk.

Ami a jó irányt és egyenességet illeti, az abban áll, hogy a szentek sem megjelenésükben, sem tartásukban, sem szavaikban, sem tetteikben nem mutatkoznak kétértelműnek, nyakatekertnek, képmutatónak.

Ha hiteles vagyok, azt mutatom, aki vagyok, nem azt, aki lenni szeretnék, vagy akinek látszani akarok. Aki hiteles, az úgy áll a másik elé, hogy tudja és mutatja, hogy küzdő ember sikerekkel és kudarcokkal, tudással és kételyekkel, bizonyosságokkal és tévedésekkel, erényekkel és bűnökkel.